2014. szeptember 1., hétfő

Bocsánat!

Sziasztok! 

Még nem résszel jelentkezem, csupán egy rövid kis részlettel belőle. Ugyan is nem tudtam vele végezni, pedig megígértem komiban, hogy hétvégén hozni fogom a részt. 
Gondoltam ma be tudom fejezni, de nem sikerült... Megpróbálom minél előbb megírni és aztán hozom is Nektek a 25. részt. 
Addig is a részlet: 

- Amint tudok, ott vagyok. – mondtam végül.
- Dehogy vagy, neked ott a helyed! Ezért nem is szóltunk! – tiltakozott egyből.
- Képtelen vagyok itt maradni azzal a tudattal, hogy mellette kéne lennem, mikor felébred az altatásból. – hadartam el.
- Lizzy, legalább reggelig várj! Tudom, hogy ott most késő van. Holnap majd hívj, ha felkeltél, és tájékoztatlak. Szerencsére nincs nagyon nagy baj.
Lehunytam a szemem, és úgy vettem egy mély levegőt. Próbáltam lenyugodni, hisz a pulzusom az egekben volt.
- Rendben. Viszont, ha bármi baj lenne, azonnal hívj! – osztottam meg vele kritériumomat. Nem mintha, bármi esélyem is lett volna este elindulni és még hamarabb, mint másnap napközben elhagyni a repteret.