18. Rész

Sziasztok! 

Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást! :)

Félreértések

Reggel hangos kopogtatásra ébredtem. James még mélyen aludt mellettem, úgyhogy kénytelen voltam én ajtót nyitni. Nagy ásítás kíséretével ültem fel az ágyban, majd csiga tempóban indultam el az ajtó felé.

- Jól van, megyek már! – szólaltam meg lehet túl hangosan is, mikor már szinte annyira püfölte az ajtót az a valaki, hogy azt hittem beszakad. – Megmondanád, mi ilyen sürgős, hogy nem lehet nyugodtan várni? – nyitottam ajtót nem éppen kedvesen. A bizonyos személyt lábától felfelé kezdtem szemügyre venni. – Lucas? – kérdőn néztem rá, mikor tekintetem találkozott övével.

- Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért. Igazából... – kezdett bele mondandójába, azonban ekkor én becsuktam magam mögött az ajtót és a saját szobánk felé indultam, Lucast magammal húzva.

- Csak gondoltam itt nyugodtabban meg tudjuk beszélni ezt az egészet. – magyarázkodtam.

- Szóval az egésznek csak te ittad meg a levét Lizzy, én nem miattad akadtam ki először, az már csak másodlagos volt. – A végére szinte suttogott. Láttam a szemében a szomorúságot, és azt, hogy fogalma sincs, mi tévő legyen.

- Lucas, mi történt? – kérdeztem halkan, mire ő csak a fejét rázta.

Ekkor megszólalt a telefonom. A komódhoz léptem és mikor megláttam a képernyőn díszelgő nevet elmosolyodtam, azonban egyből lefagyott arcomról, mikor Lucasra pillantottam.

- Vedd fel, én már itt sem vagyok. – mosolyt erőltetett arcára, de nem nagyon sikerült neki.

- Lucas, nehogy elmenj! – szóltam utána, majd az ágyra helyeztem a telefont.

- Mondtam, hogy nyugodtan vedd fel. – motyogta már az ajtóban álló szőkésbarna hajú srác, kit ilyen állapotban még sosem láttam. Mikor tekintetünk találkozott, akkor jöttem rá. Rájöttem, hogy ugyan csak 2 hónapja ismerem, de ő az, az ember, kinek bármit elmondhatok.

Igen, ott van San Antonioban Alex, ki nem csak barát, hanem szinte a testvérem. Austin pedig… Hát ő, vele sokkal összetettebb kapcsolatom.

Azonban most Lucas volt az, aki mindig itt volt mellettem, ő volt az, aki támogatott, aki nem hagyta, hogy hazamenjek.

Igen egyszer már a reptéren jártam, mikor kiborultam a sok próba miatt, de ő megállított. Emlékeztetett arra, hogy ez az én álmom és nagyon közel állok ahhoz, hogy meg is valósuljon.

- Te állítottál fel, mikor a padlón voltam. Most én jövök, hogy Téged állítsalak fel. Nem tudom mi történt, és ha nem akarod nem is kell elmondanod. Azonban rám mindig számíthatsz, rendben? – öleltem meg szorosan.

- Rendben, és tényleg köszönök mindent Lizzy, de most azt hiszem, a legjobb az lenne, ha egyedül lehetnék kicsit. Austint pedig hívd vissza, biztos valami fontosat szeretne mondani. – mosolyodott el.

Én egy bólintással léptem az ágyhoz majd a telefonomat kezembe véve indultam a fürdőszoba irányába, másik kezemben egy tiszta farmert, és pólót tartottam.

Az ajtót nem zártam be hisz Lucas tudta, hogy bent vagyok tehát nem jön be, más pedig nem igen jár a szobánkban, úgyhogy egy nagyot sóhajtva raktam le a kezembe lévő ruhákat a kád szélére, én pedig a wc tetejére ültem.

Austin neve melletti hívás-ra mentem, ő pedig csupán két csörgés után fel is vette.

- Elhiszem, hogy elfoglalt vagy, de értékelném, ha végre beengednél, mert kezdek unatkozni. – szólt bele egyből a telefonba, mire bennem minden megállt.

- Mi? – ez az egy, egyszerű szó jött csak ki a számon, többet mondani sem tudtam.

Azt hiszem a telefont ki se nyomtam, de az biztos, hogy a készüléket nagyon szorosan fogtam kezemben, hogy le ne ejtsem. Eközben pedig, mint aki nem normális kisiettem a fürdőből, láttam szemem sarkából még Lucas kérdő tekintetét is. Azonban nem foglalkoztam vele, hisz pár perc múlva úgyis megtudja, nem igaz?

A hívó gomb megnyomása után a lift ajtaját szuggeráltam, hogy nyitódjon már ki, azonban ekkor ugrott be, mit is mondott Austin.

„értékelném, ha végre beengednél, mert kezdek unatkozni”

Lassan fordultam 180 fokot, miközben ezen töprengtem.

- Azt hittem, már tényleg itt hagysz. – nézett rám ezer wattos mosolyával.

- Austin. – ugrottam nyakába, mire ő elnevette magát. – Hogy kerülsz ide? – szinte suttogtam.

- Megmondtam, hogy nemsokára találkozunk, nem igaz? – lépett kicsit messzebb tőlem, hogy lássa arcomat.

- Elizabeth, öt perc múlva kezdődik a próba, ajánlom, hogy még előttem beérj a terembe. – lépett ki Samantha a folyosóra, és persze, hogy egyből ilyen „kedvesen” kellett hozzám szólnia. Hisz az, hogy először valami jó reggeltet oda mondott volna, már meghaladta képességeit.

Én csak szememet megforgatva néztem utána. Austin pedig kérdőn nézett rám.

- Ez meg ki volt?

- Valami felettes szerűségem, ha meg kéne neveznem. – mondtam egy sóhaj kíséretével. – Nem én vagyok a kedvence az biztos. Na, de most azt hiszem jobban teszem, ha elkezdek készülődni. – motyogtam, hisz semmi kedvem sem volt próbára menni, így, hogy Austin végre velem volt. Az egész napot vele tölthettem volna, de nem... Szerencsétlenségem közbe szólt.

- Amíg próbálsz, addig én is elintézek pár dolgot, aztán majd este találkozunk. Hétre legyél kész. Van egy kis meglepetésem. – mondta egy kacsintás kíséretével, és ott volt az a mosolya is, aminek sosem tudtam ellenállni.

- Alig várom. – léptem közelebb hozzá és a fülébe suttogtam, majd egy hosszan tartó puszit nyomtam arcára.

***

A próba egész hamar eltelt, és a legmeglepőbb számomra az volt, hogy Samantha egyszer sem szólt be a mai nap folyamán.

Ne kérdezzétek, miért nem bír engem, hisz magam sem tudom.

James azt mondta, hogy van pár ember, akivel random elejétől kezdve, hogy is mondjam, nem éppen kedvesen bánik. Azt hiszem én is e személyek közé tartozom.

- Jössz a mai filmnézős partyra? – lépett mellém Lucas, mire én egy fejrázással reagáltam.

- Sajnálom, de már programom van estére. – akaratom ellenére is elmosolyodtam a gondolatra, hogy végre Austinnal tölthetek egy kis időt.

- Hát akkor azt hiszem, én sem megyek.

- Dehogynem mész el! Lucas, hidd el a legjobb, ha kikapcsolódsz egy kicsit.

- Hogy tudnék kikapcsolódni, ha megint James társaságában mész valahova, és... – kezdett bele mondandójába, azonban közbe vágtam.

- Mégis miről beszélsz? – kerekedtek ki szemeim.

- Tudod, a madarak azt csiripelik, hogy az a barom már rég kitervelte ma esti programotokat. Bár miért nem kérdezed meg tőle, hisz épp ide tart.

- Rád sem ismerek Lucas. Valami történt veled, én felajánlottam segítségem, aztán te magányra vágytál. Folyton szapulod Jamest, bizonyíték nélkül. Megváltozott, érted? Különben is ő csak szimpla barát, úgy, mint te, semmi több! Nincs semmi terve ma estére velem, mivel nem is vele van programom!

- Hanem kivel? – tette fel egyből kérdését, mire én még idegesebb lettem.

- Semmi közöd hozzá. – vágtam hozzá a kezemben lévő kis törülközőt, majd a táskámat a földről felkapva mentem ki a teremből.

Lucas viselkedésén gondolkodva léptem be szobánk ajtaján. A tánc cuccomat a földre dobva mentem be a fürdőszobába. Semmire sem vágytam úgy, mint egy jó meleg zuhanyra.

Az érzés, ahogy a vízcseppek végig folytak testemen, megnyugtatott.

Tudtam, hogy az előbbi beszélgetésnek egyáltalán nincs még vége. Azonban bíztam abban, hogy képesek leszünk normális hangnemben megbeszélni a dolgokat.

Miután elzártam a csapot, hajamból kinyomtam a vizet, és a törölközőmért nyúltam. Majd miután megszárítkoztam magam köré tekertem, hisz elfelejtettem ruhát behozni magammal.

- Nem hallottam, hogy bejöttél. – motyogtam, mikor Lucast megláttam az ágyon ülve, amint épp a tv csatornák között váltogatott a távirányítóval.

Ő csak egy pillantást vetett felém, majd újra a készülékre szegezte tekintetét.

Én a szekrényhez léptem és kutatni kezdtem a ruháim között. Mivel fogalmam sem volt Austin hova visz, igen sokáig gondolkoztam mit vegyek fel. Végül egy egyszerű összeállítás mellett döntöttem.

Farmer sortommal, fehér laza pólómmal és tiszta fehérneműimmel kezemben mentem vissza a fürdőszobába. Gyorsan felöltöztem, majd hajamat, megszárítása után kissé begöndörítettem. Végül alap smink feltevésével készen is voltam. Vagyis azt hittem...

Nagy mosollyal arcomon mentem vissza szekrényhez, és egy kis kutakodás után meg is találtam, amit kerestem. Kettőt fújva az Austin által jól ismert parfümből, ténylegesen is kijelenthettem, hogy készen voltam.

Pont időben, mert ekkor kopogtatásra lettem figyelmes. Hét óra volt, úgyhogy biztos voltam abban, hogy Austin lesz az ajtó túlsó oldalán.

- Majd jövök. – mondtam Lucasnak, majd a kezemet a hideg kilincsre helyeztem és lenyomtam azt.