16. Rész:

Sziasztok! 
Ahogy ígértem, itt a 16. rész. Remélem tetszeni fog.
p.s: Ne feledjetek szavazni, hisz így ti dönthetitek el, melyik nap hozok majd jövőhéttől rendszeresen új részt! 

Az új kiszemelt

- Lucas, gyere már! – húztam magammal a kijárat felé, miközben a másik kezemmel pedig a bőröndömet vonszoltam. Ő csak nevetve jött utánam. Neki nagy sporttáskája volt, így azt a vállára helyezve követett engem.

Az embereket gyorsan kikerülve közeledtem célom felé, amely nem más volt, mint a tőlünk pár méterre lévő ajtó. A csapat többi tagja mögöttünk lemaradva jött lassan, azonban én már nem tudtam várni.

Amint a kezemmel megfogtam a hideg kilincset pár pillanatra becsuktam szemem mielőtt kiléptem volna. Körülnéztem, és szinte tátva maradt a szám. Ugyan tudtam, hogy valószínűleg nem a repülőtér közvetlen közelében van a legszebb hely Miamiban, de nekem már ez is szokatlan volt.

Emberek nyüzsögtek körülöttünk, én pedig alig vártam, hogy jobban körülnézhessünk majd a városban.

- Mindenki megvan? – zökkentett ki egy hang ábrándozásomból, mire felkaptam fejem.

Tom volt az, a vezetőnk, ha meg kéne nevezni pontosan ki is ő.

- Hé Lucas, ki ez a jó csaj itt melletted? – lépett oda hozzánk egy srác, aki már most nem volt szimpatikus nekem.

- Nem ez, hanem ő. Lizzy, és van barátja, úgyhogy leszállhatsz róla. – válaszolt éles hangon Lucas, amit kicsit furcsálltam. Azonban hálás is voltam neki, hogy ilyen gyorsan lerendezte ezt.

- Ő ki volt? – kérdeztem kíváncsian

– James. – mondta ki a nevet, majd sétált tovább maga elé meredve. Azonban érezhette, hogy őt bámulom, hisz bővebb válaszra számítottam. Kérdőn pillantottam felé, mire elmosolyodott. – Ne kezdj el kombinálni. Egyszerűen csak egy bunkó, finoman fogalmazva, és jobban teszed, hogyha távol maradsz tőle.

- Most se én mentem oda hozzá. – rántottam egyet vállamon.

- Épp ez az... – motyogta. – Azt hiszem te lettél az új kiszemeltje. – nézett fel rám.

- Lucas, úgy beszélsz róla, mintha valami abnormális gyilkos lenne, aki folyton keresi következő áldozatait. – nevettem el magam kínomban, hisz biztos voltam abban, hogy csak túloz. Vagyis reméltem...

- Lizzy ez nem vicces, de örülök, hogy jól mulatsz. – szinte motyogta, mire mosolyom teljesen lefagyott arcomról.

Ezután pedig csöndben lépkedtünk egymás mellett, gondolatainkba meredve.

Amint egyre közelebb értünk a hotelünkhöz, az előttünk lévő csapattársaink körében feloldódott a hangulat. Azonban mi, mintha nem is ismertük volna egymást, semmit sem beszéltünk. Ezt pedig kezdtem kínosnak érezni, pont mikor a telefonom rezegni kezdett zsebemben. SMS jött.

„Amint tudsz, hívj. xx Aus”

Mosolyogva mentem rá egyből a hívás-ra. Ami után csupán két csörgés hallatszott, majd fel is vette.

- Nem mondod, hogy ennyi ideig ebben a városban éltél, és egy szót se mondtál arról, hogy ennyire bámulatos. – kezdtem bele mondandómba köszönés nélkül, mire ő elnevette magát.

- Mégis mikor meséltem volna neked bármit is, ha először nem is akartál velem szóba állni? – láttam magam előtt, ahogy felvonja szemöldökét, mire elnevettem magam. – Örülök, hogy jól érzed magad Miamiban Liz!

- És mit csináltatok, mióta elmentem? – kérdeztem kíváncsian, és biztos voltam abban, hogy tudta. Jól esett, amit mondott. Hisz ismer. Vannak helyzetek, amikor nem tudok normálisan reagálni, ezért egy random kérdéssel töröm meg a csendet. Most is ez történt.

- Alex valami boltba ment az öccsével és Mattyvel. Én pedig haza jöttem.

- És azóta playstation-t nyomod. Igazam van?

- Nem nagyon. – nevette el magát. – Most fejeztem be a ustreamet.

- Oh. Majd legközelebb szólj előtte, hogy én is láthassam a híres Austin Mahone-t. – cukkoltam nevetve.

- Te leszel az első, aki tudni fog majd róla. Hisz te is benne leszel. – a mosolyom teljesen eltűnt arcomról, miután felfogtam mit is mondott igazából.

- Mi? – kérdeztem vissza, azonban teljesen jól értettem mit mondott.

- Ezért írtam, hogy hívj vissza. Lehet hamarabb is találkozunk, mint gondoltuk volna. – tájékoztatott, mire elmosolyodtam.

- Mikor?

- Meddig maradtok Miamiban?

- Én úgy tudom, hogy egy hónapig biztos. Szóval, mikor is? – kérdeztem másodszorra, már türelmetlenül.

- Majd megtudod. – adta a választ, amire én egyáltalán nem számítottam. – Nekem most mennem kell, majd még beszélünk.

- Austin ne...

- Jó szórakozást Miamiban. Szia! – mielőtt kinyomta volna, hallottam, hogy elneveti magát.

- Az biztos, hogy te jól szórakozol éppen rajtam. – motyogtam magamban.

- Minden rendben? – nézett rám kíváncsian Lucas.

- Kinyomott! – háborodtam fel, mire ő csak elnevette magát. Örültem, hogy mindenki szórakoztatónak találta ezt az egészet, csupán csak én nem.