3. Rész

Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog.

                                                               Jó olvasást! :)

A válogatás

- Lizzy, állj már meg! – kiáltott utánam, de én csak mentem tovább. Annyira sietősre vettem a tempót, hogy egy-egy buckában majdnem el is estem. Könnyeimtől csak homályosan láttam, és akaratlanul is előttem volt az a kép, a kosár pályán történtekről.

Nem foglalkoztam azzal, hogy ő éppen rohant utánam, nevemet kiáltva. Mikor az utcánkba befordultam, szaladni kezdtem.

A bejárati ajtót magam mögött becsapva rohantam fel az emeletre, majd be a szobámba. Az ajtómat kulcsra zártam, és zokogva dőltem be az ágyamba.

Láttam, hogy anya értetlenül nézett ki a konyhából érkezésem hallatán, de ez sem érdekelt. Semmi sem érdekelt! Csak egyedül akartam lenni.

Pár perc múlva kopogás hangja zökkentett ki a sötétségből, amit a párnám adott.

- Hagyj békén! – mondtam erőtlenül, azonban biztos voltam benne, hogy hallotta, hisz abbahagyta a kopogást.

- Liz, beszéljük meg! – szólalt meg egy kis idő után, pedig már azt hittem elment.

- Ezen nincs mit megbeszélni! – szinte kiabáltam, majd már egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy mit mond, vagy éppen kivel beszél a szobám ajtaja előtt.

- Akkor legalább engedj be, mondanom kell valamit! – mondta, azonban eszem ágában sem volt beengedni.

- Lizzy! – hallottam Alex hangját az ajtó másik oldaláról.

- Hagyjatok békén! – mondtam könnyeimet letörölve arcomról.

- Lizzy! – érintette meg a vállamat valaki, mire csak egy kicsit megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. Út közben kissé elgondolkodtam, így észre se vettem, hogy hol voltunk már.

Nem kellett többet mondania, tudtam miért szólt nekem.

Megérkeztünk.

- Ti menjetek be, én keresek üres parkolóhelyet. – mondta anya, mire csak bólintottam egyet. Nehéz volt rávenni őt, hogy egyáltalán eljöhessek a válogatásra. Nincs elragadtatva terveimtől. Azonban megbeszéltük, hogy ha ez az egész nagyon nem akar majd összejönni, nem erőltetem.

Kocsiból kiszállva, Alex-el bal oldalamon indultunk el az épület bejárata felé.

Ekkor éreztem, hogy a gyomrom teljesen görcsben volt, izgultam...

Mégis határozottan markoltam meg a hideg kilincset, majd benyitottam.  

- Hű. – torpantam meg, mikor megláttam belülről az épületet.

- Ez tök menő. – szólalt meg vigyorogva mellettem barátom, mire én elnevettem magam. Együtt mentünk beljebb, majd egy nő sietett oda hozzánk.

- Ti is a válogatásra jöttetek, nem? – kérdezte, mikor odaért hozzám. Azonban nem felém, hanem Alex felé fordult.

- Azt hiszem itt félreértés van. Lizzy jött a válogatásra, én csak elkísértem. – mondta, mire a nő felém fordult.

- Elnézést. – mondta hajába túrva. – Szóval, hogy hívnak?

- Elizabeth Bradley. – válaszoltam kérdésére.

- Rendben, akkor én most elrabolnám egy kicsit a barátnődet. Addig nyugodtan ülj le az egyik fotelbe. – mondta a nő, végén a szoba jobb oldalához mutatva.

Mi Alex-el a barátnő szó hallatán elnevettük magunkat.

- Sok sikert, barátnőm! Menni fog! – mondta, miközben kacsintott egyet.

- Remélem, igazad van. – mondtam nevetve, majd megöleltem őt. – Majd találkozunk. – suttogtam neki, és ezután már a számomra még mindig ismeretlen nő el is indult. Én sietve mentem utána.

- A lényeg, hogy a táncotokban az összes fontos lépés benne legyen. Ezeket biztosan kell tudnotok, és amivel összekötitek a mozdulatokat, azt mellékesen figyeljük. – kezdett el magyarázni egy férfi, éppen azután, hogy beléptem a teremben. Azonban egyre jobban kezdtem félni, hisz én nem tudom az egyiket normális. Az sosem sikerült.

Körülöttem mindenki szétszéledt. Volt, aki öltözni ment, és volt, aki bemelegített. Én az egyik ajtó felé indultam, amelyikre nagy fekete betűkkel volt ráírva, hogy „Öltöző”. Mély levegőt vettem, majd benyitottam. Érkezésemre szinte mindenki felém fordult.

- Sziasztok. – szinte motyogtam orrom alatt, mire kaptam is pár választ.

- Gyere, itt elférsz te is. – szólalt meg mögülem egy lány. Mikor felé fordultam elmosolyodott.

- Sarah vagyok. – nyújtotta felém a kezét, amit a következő pillanatban meg is fogtam.

- Lizzy. – mondtam már én is mosolyogva, majd a táskámat a padra raktam és öltözni kezdtem.

- Első ilyen válogatásod? – kérdezte, mire én csak bólintottam. – A lényeg, hogy ne izgulj. Akkor biztos el fogod rontani. – magyarázott.

- Hát akkor nekem annyi. – nevettem el kínosan magam.

- Az elején az izgulás természetes, én a tánc közben való izgulásra céloztam. – mondta, mire én egy nagyot sóhajtottam.

- Majd meglátjuk. – mosolyodtam el - Te is a válogatás miatt vagy itt? – kérdeztem, mire ő megrázta a fejét.

- Én edzésre jöttem, azonban ez az egy öltöző van. Viszont szerintem benézek oda is, csak, mint néző, ha ilyet egyáltalán lehet. – mondta, majd együtt indultunk vissza a nagy terembe.

- Úgy látom, lehet, mivel barátom is bejöhetett. – mutattam Alex felé, akit teljesen lefoglalt az éppen táncoló lány.

Mikor oda akartam menni hozzá, egy nagydarab ember állított meg minket.

- Sajnálom, de többen nem mehetnek oda be. – magyarázott.

Én csak egy bólintással nyugtáztam az információt, majd Sarah-val a terem másik felébe indultunk, két szék után kutatva.

A válogatás elkezdődött, és névsor szerint haladt előre ez az egész. Így nekem nem kellett sokat várnom, már szólítottak is.

- Elizabeth Bradley. – hallottam nevemet, mire szinte felpattantam székemről.

- Sok sikert! – hallottam Sarah bátorító szavait, mire én gyorsan még visszafordultam, és megköszöntem neki.

- Jó napot. – léptem az úgymond „zsűri” elé. Mire ők csak bólintottak, majd elindult a zene.

- Most vagy soha. – gondoltam magamban, Alex szemébe néztem, amitől kicsit megnyugodtam, hisz ő mosolyogva bólintott egyet. Egy mély levegőt vettem és elkezdtem táncolni.