6. Rész:

Sziasztok! Itt a következő rész, ami remélem tetszeni fog. :) Mostantól megpróbálom úgy hozni a részeket, mint ahogy eddig volt. (3-4 naponta) 

Nem is húzom tovább az időtöket. 

                                                                              Jó olvasást! :)

Igazából semmi nem volt, de mégis... 

Összesen három nap telt el azóta, hogy Austin visszajött. A helyzet az elején sem volt fényes, de talán most még rosszabb. Lehet, hogy én vagyok túl bunkó, de azért szerintem épp az, hogy ő tehet erről az egészről...

Egy elmaradt koncert miatt tudott hamarabb haza jönni és, mint kiderült, kedvét egy perc alatt elrontottam.

Ezt már vagy ötször fejemhez vágták ebben a három napban. Hát nem csodás?

Próbálom kerülni őt, de lehetetlen, ha folyamatosan a házunkban van, hisz Matty nem nagyon hagyja, hogy egy egész napig ne találkozzanak.

- Lizzy, eljössz velünk a kosár meccsre? – lépett be szobámba köszönés nélkül Alex. - Attól függ, kiket takar ez a többes szám. – ezzel válaszoltam volna, de nem akartam ebbe legjobb barátomat belekeverni.

- Jó, akkor ezt most nem kérdeztem, hanem kijelentettem. – szólalt meg Alex, miután én nem válaszoltam egyből.

- Nem tudok menni, mert tanulnom kell.

- Év vége van Lizzy. A vizsgáidat letetted már, mint én is. Nekem nincs már semmi házim, vagy éppen tanulni valóm. Tehát neked sincs. - érvelt Alex amellett, hogy ez egy igen gyenge kifogás volt.

- Jó, rendben, de ha a felénél haza akarok jönni, akkor haza jöhetek. – mondtam egyet sóhajtva.

- Hidd el, jó lesz. – nyújtotta felém kezét.

Elfogadtam gesztusát, és pár pillanat múlva már mellette is álltam.

- Ne legyél ilyen ellenszenves. – mondta halkan.

- Én? – kezdtem volna el tiltakozni, de azért bennem volt az is, hogy talán igaza van, így nem folytattam. - Viszont, akkor most szeretnék átöltözni, úgyhogy. – tekintettem ajtóm felé, mire ő vette célzásom, és már indult is.

Egy nagyot sóhajtva léptem a szekrényemhez. Nagy nehezen, de végül kiválasztottam a megfelelő öltözéket.

Fekete rövidnadrágomat, és egy fehér alapon fekete feliratos pólómat felvéve indultam a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam. Nem ügyködtem sokat, hisz egy kosármeccs. Semmi különös esemény...

- Kész vagy? – jött be újra Alex szobámba, majd mikor meglátott elmosolyodott. - Pont olyan, mint régen. – mondta, tekintetét a kezemben lévő sapkára vezetve. 

- Ezt ne, jó. – kértem, mire ő csak egyet bólintott. – Mehetünk. – léptem mellé vigyorogva, majd a táskámat vállamra kapva mentem utána. Mivel ő már réges-rég lent járt valahol...

Mikor a nappaliba értem Austinnal találtam szemben magam.

- Szia. – köszöntünk teljesen véletlen egyszerre, ami még engem is mosolygásra késztetett.

- Jöttök már? - szólt ránk Alex. Teljesen be volt zsongva.

***

- Say somethin if you’re feelin the vibe. Say somethin, baby don’t be so shy. – énekelte a két mellettem ülő srác az autóban a dalt. Na, jó inkább üvöltötték.

- Na, mi az Lizzy, csak nem tetszik? – kérdezte Alex, majd a tekintetét lábamra vezette.

- Elmegy. – adtam meg magam végül, hisz kimagyarázni lehetetlen lett volna, azt, hogy a lábamat ütemre mozgattam. Szemem sarkából láttam, hogy Austin elmosolyodik, mire én csak fejemet rázva fordultam az autó ablaka felé, és néztem az épületeket, amik mellett elhaladtunk.

- Aztán jó szórakozást! – mondta anya, mikor kitett minket az épület mellett. Vetett rám egy „viselkedj rendesen” pillantást, amit bármikor felismerek.

Én csak bólintottam egyet, mi mást tehettem volna?

- Kérsz valamit Lizzy? - kérdezte Alex a popcornos ember felé pillantva. Nem kellett semmit mondanom, nézésemből értette, mit szeretnék. Elnevette magát, majd együtt indultunk a férfi árus felé.

- Egy nagyot kérek. - mondta Austin, és már nyújtotta is a pénzt a férfinak. Én csak kérdőn néztem Alexra, aki pedig egy vállrántással reagált rá.

- Köszi. – mondtam halkan, mikor Austin odanyújtotta nekem a popcornt.

Mikor elvettem tőle, akármennyire is nem akartam, egy kicsit hozzá ért ujjam övéhez, és ezzel mindketten odakaptuk tekintetünket. – Akkor menjünk, mert nem lesz jó helyünk. – tereltem el gyorsan mindkettőnk figyelmét az előbb történtekről. Ami igazából semmi nem volt, de mégis...