13. Rész

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog.                                                                                                  Jó olvasást! :)

Az eddig épített fal...

Austin

Lizzy kezdett bepánikolni, amiatt, hogy az óriáskerék megállt. Ugyan értesítettek mindenkit, hogy pár perc és megoldják a problémát.

Nem voltak sokan rajtunk kívül. Akik majdnem teljesen lent jártak már, azok szimplán kimásztak a kabinból, vagy minek nevezik ezt. Hát... Mi azért ehhez túl magasan voltunk.

- Még jó, hogy ők alszanak. – néztem Mattyék felé, akik még mindig mélyen aludtak.

- Hidd el, ezt nagyon királynak gondolnák mindketten. Jobb lenne, ha én aludnék, és nem tudnék erről. – mondta egy sóhaj kíséretével Lizzy.

- Akkor aludj. – néztem rá.

- Igen persze, szerinted képes is lennék rá? – nevette el magát.

- Miért ne? – mosolyodtam el, miközben őt néztem. Ahogy nevetett, és ahogy felém nézett. Nem tudom, lehet csak képzeltem, de olyan volt, mintha úgy tekintett volna rám, mint régen...

Mikor már egy ideje csak néztük egymást, ő öccse felé pillantott. Én akaratlanul is elmosolyodtam reakciója miatt.

- Újra megyünk. – mondtam, mikor éreztem, hogy haladtunk lefele.

- Végre. Soha többet nem ülök fel erre. – csak nevettem rajta, mire ő hirtelen boxolt bele vállamba. – Nem ér kinevetni. – szólt rám, de a végén ő is elmosolyodott.

Olyan fél óra múlva, már Lizzyék háza felé sétáltunk. Ő vitte Matty-t, én pedig Dana-t. Fogalmam sincs hogy, de simán aludtak tovább így is.

- Jó alvókájuk van.

- Az biztos. – mondtam nevetve.

- Te most nálunk alszol nem? – tette fel kérdését, ami igen meglepett.

- Nem tudom, nem terveztem.

- Szerintem egyszerűbb lenne, de ahogy te akarod. – mondta.

- Még meggondolom.

- Rendben. – mosolyodott el, majd kinyitotta az ajtót. – Matty, menj lezuhanyozni, aztán irány az ágy. – mondta öccsének, aki laposakat pislogva, de elindult felfele a lépcsőn, Danaval együtt. – Kérsz valamit inni? Talán enni? – nézett felém, majd a konyhába ment. Én követtem őt.

- Egy pohár vizet kérek. – ültem fel a pultnál lévő bárszékek egyikére. – Kösz. – mondtam, mikor elém rakta a vízzel teli poharat. – Szerintem én itt aludnék, ha nem baj. - mondtam

- Dehogy baj. Viszont te húzod fel az ágyneműt. – mondta egyből.

- Te nem változtál. – nevettem el magam.

- Hogy őszinte legyek, te sem. Vagyis... Eddig még nem tapasztaltam. – rakta be poharunkat a mosogatóba, majd együtt indultunk fel az emeletre.

Lizzy

Az emeleten lévő folyosón teljesen sötét volt. Ebből arra következtettem, hogy öcsém és Dana már rég alszanak az ágyukban. Vagyis ágyban, hisz simán elférnek egyben ketten.

Miután Austinnak előkerestem párnahuzatot, meg takaróhuzatot, amire mondjuk, nem sok szükség van nyáron, de mindegy... Szóval miközben ő megcsinálta alvóhelyét, én elmentem fürödni. Először fogat mostam, majd utána álltam be a zuhany alá.

Ahogy a meleg víz végig folyt testemen, nagyon jól esett. Azonban sietnem kellet és már nagyon vártam, hogy bedobhassam magam az ágyamba. Igyekeztem a hajamat nem összevizezni, és olyan tíz perc múlva, már végeztem is. Vagyis... Majdnem. Hisz a pizsamámat szobámban felejtettem. Egy nagyot sóhajtottam, hisz ha nem így történt volna ez az egész, nem is én lettem volna. Úgyhogy magam köré tekertem törülközőm, és a végénél összefogtam, hogy véletlen se essen le rólam.

A hideg kilincsért nyúltam, majd kinyitottam az ajtót. Azonban ekkor hirtelen ütköztem bele valakibe. Ugyan az illatából egyből tudtam ki volt az.

- Öhm... Bocsi. – motyogta zavartan.

- Semmi. – éreztem, hogy pirulok. Hiba volt a szemébe néznem. – Én... Megyek, bent felejtettem a pizsamám a szobámban. – én is csak motyogtam, és láttam rajta, hogy elmosolyodik, ahogy kitértem előle és elindultam szobám felé. Éreztem hátamon pillantását, de én csak mentem előre, és minél előbb el akartam érni célomat.

Szobámba érve, gyorsan kaptam magamra a rövidnadrágom és a felsőm, majd a papucsomba belebújva léptem ki újra ajtómon. Valamiért megint szomjas lettem, de igazából inkább csak gondolni sem tudtam az alvásra. Kiszállt szememből az álmosság, ha ez egyáltalán lehetséges. Azonban, mivel kissé fáztam, hamar visszamentem szobámba, de a pohár vízzel együtt, amit pedig az éjjeliszekrényemre helyeztem. Épp bebújtam a takaróm alá, mikor kopogtak ajtómon.

- Lizzy. – suttogta valaki, vagyis tudtam, hogy Austin volt az.

- Igen? – én is halkan beszéltem, de biztos hallotta, mert egyből benyitott. Azonban nem számítottam arra, ahogyan ő fel volt öltözve, vagyis nem volt. Na, jó... Egy törülköző volt köré tekerve.

- Am izé, bocsi, hogy zavarok, de tudsz adni valami ruhát. – mondta hajába túrva. Hát én esküszöm, hogy meg akar ölni... – gondoltam magamban, miközben kimásztam a melegséget adó takaróm alól és a szekrényemhez mentem. 

– Ez jó lesz? – léptem elé pár perc múlva egy bő pólóval és egy melegítőgatyával a kezemben. Ő csak bólintott egyet, majd miközben ő nyúlt a ruhákért, én akaratlanul is végignéztem rajta.

Nem rég azt mondtam neki, hogy semmit nem változott. Hát... Tévedtem.

Amikor elment, körülbelül egy éve, nem volt ennyire kidolgozott felsőteste, és... Be kell vallanom, hogy észveszejtően jól nézett ki akkor is, de most...

Arra figyeltem fel, hogy a nevemet mondogatja.

- Bocsi, csak elbambultam. – mondtam, ami először eszembe jutott.

- Azt látom. – kúszott egyre nagyobb mosoly arcára. Gratula Lizzy, ezt ennél jobban nem csinálhattad volna. – Akkor jó éjt. – mondta.

- Jó éjt.

Miután kiment a szobámból, én az ajtómnak dőltem és úgy csúsztam egyre lejjebb. Majd mikor éreztem, hogy már ülök a földön, lábaimat felhúztam, és körbeöleltem őket. Csak bambultam és gondolkoztam...

Hisz az eddig épített falam, vészesen kezdett leomlani. Ebben a pár órában, teljesen elvesztettem a fejem vagyis...

Most nem az eszem irányított. Viszont ha nem az, akkor... Mindegy, a lényegre török.

Fogalmam sincs, mit érzek, de valamiért ez ma este még bonyolultabbá vált nekem. Hisz haragudnom kéne rá az Emilys ügy miatt. Viszont valahogy nem megy. Úgy érzem én tehettem erről, de...

Valamennyire ő is tehet róla, nem csak én, hisz ő hívta fel és ő találkozott vele, és még ki tudja mit csinálhattak... Na, jó befejeztem. Nem kombinálok, bár úgy is folytatni fogom...

Szememet behunytam, mielőtt felálltam volna. Semmire nem vágytam, csak arra, hogy újra a meleg takaróm alatt lehessek. Nem tudom miért, de fáztam. Még úgy is, hogy meleg nyári este volt.

Ahogy kényelembe helyeztem magam, leoltottam az éjjeliszekrényemen lévő lámpámat, és lehunytam a szemem. Még így is ezernyi gondolat volt a fejemben, ami kicsit zavart is, mert én aludni szerettem volna végre. Viszont valahogy igen hamar eljutottam az álomvilágba.