11. Rész

Sziasztok! Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog.

                                                                              Jó olvasást! :) 

Akkor Austin is jön?

 Lizzy

A hét további része számomra már szinte őrjítően lassan telt. Mivel most már iskola sincs, mert hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet. Juhúú...

Nem, valahogy nem így kéne reagálnom erre, de bevallom őszintén, hogy inkább járnék iskolába, mint hogy egész nap Őt kelljen kerülgetnem. Igazából már én sem vagyok biztos abban, hogy mi a helyes és mi nem. Fogalmam sincs mit kéne tennem, és... Azt sem tudom, hogy Ő mit gondol.

Mondjuk hogyan is tudnám, ha egy szót nem beszéltünk a plázában történtek óta.

- Lizzy, ezt leraknád a nappaliban lévő asztalra? – nyomott anya hirtelen a kezembe két popcornnal teli tálat. Hát igen... Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy ugyan dög unalom volt az egész hét azonban ma felpörögtek az események. Így vasárnapra, már ideje is volt azt hiszem...

Matty szülinapját ünnepeljük ma utólag, hisz jó pár napja volt már az a bizonyos nap. Ő választott úgy, hogy tőlünk sem kap semmit a „nagy buliig”, ahogy ő fogalmazott. Úgyhogy már én is bekészítettem ajándékát, ami ugyan nem nagy dolog, de tudom, hogy örülni fog neki. Gondosan dugtam el az ágyam alatt, hisz az a legbiztosabb hely, nem igaz?

Miután elvégeztem a rám bízott feladatot, visszamentem a konyhába, hátha valamiben még tudok segíteni.

- Reszelnél sajtot? – tolta elém anya egyből a tálat, a reszelőt, és persze a sajtot is, miután leültem az asztalhoz. Csak bólintottam egyet és neki is láttam a munkának.

Ugyan néha szünetet tartottam; mert leszakadt már a kezem a folytonos reszeléstől; de egész hamar végeztem is vele.

- Lizzy leveled jött. – dobta elém anya a közepes méretű borítékot, én meg kérdőn néztem rá. Hisz soha sem szoktam levelet kapni...

Austin

- Biztos vagy te abban, hogy Anne el is engedi Matty-t veled ide? – kérdezte Alex már ezredszerre.

- Most miért ne engedné el? Ez csak a vidámpark. – pillantottam fel a bejárat feletti táblára.

- Ahol igen sok ember lesz ma este.

- Tudok rá vigyázni, rendben? – néztem rá, majd már mi következtünk a sorban. - Te is jössz majd? – kérdeztem barátomat, de ő csak egy fejrázással válaszolt. – Egy gyerek és egy diákjegyet kérek ma estére. - mondtam a fiatal nőnek. A szemei kikerekedtek, mikor felnézett rám.

- Am... Izé… Szóval egy diák és egy gyerek jegy. – rázta meg kissé fejét, miközben a kezével matatott. Teljesen szétszórttá vált.

- Minden rendben? – kérdeztem.

- Igen persze csak... – kezdett bele mondatába, azonban pár pillanatra csönd telepedett közénk. – Bocsánat, csak tudod a lányom nagy rajongód, és ha most nem kérek tőled legalább egy aláírást, akkor...

- Adjon egy papírt meg egy tollat és feladat teljesítve. – vágtam közbe. – Ha felhívja, még beszélek is vele. – Alex megbökte a vállam, hogy mégis mi ütött belém, de én csak vigyorogva fordultam vissza a nő felé. Magam sem tudom, de ha a lány anyukája ennyire hogy is mondjam... talán zavarba jött? Akkor a lánya igen nagy rajongó, és én pedig szeretek örömet okozni a rajongóimnak. Azt hiszem csupán ennyi a magyarázatom.

- Biztos? – kérdezte, azonban már nyomkodta is a telefonját. – Kicsöng. – mondta halkan, mintha már fel is vette volna a lánya a telefont.

A fülemhez emeltem a készüléket, majd vártam. Olyan három csörgés után fel is vette.

- Szia anya! – szólt bele egy lány, kinek szinte csilingelő hangja mosolyt csalt arcomra. A fiatal nő, akinek nevét még nem tudtam rájött, hogy miért nézek rá kérdőn.

- Alissa. – mondta mosolyogva.

- Hello Alissa. – szóltam bele.

- Anya ez nem vicces, ne játszd el ezt velem másodszor is! Egyáltalán nem vicces. – mondta, és hallottam a hangján, hogy kicsit mérges lett.

- Austin a nevem, de ha neked úgy tetszik, lehetek anya is. – mondtam.

- Úristen. – csak ennyit mondott, vagyis inkább suttogott.

- Mi van? Ki az? Hahó. – ezek és ezekhez hasonló mondatokat hallottam, azonban biztos voltam abban, hogy a többi lány végig Alissa mellett volt.

Miután vagy tíz percet beszéltem a lánnyal telefonon, mögöttünk a sor egyre hosszabb lett, úgyhogy el kellett köszönnöm tőle, amit talán még bánok is, hisz bármilyen meglepő pár perc után teljesen normálisan is tudtunk beszélgetni.

A két jegyet zsebembe raktam, majd elindultunk a Bradley ház felé. Ugyan tudtuk, hogy már el is késtünk. Hisz délután 3 óra volt, és akkorra kellett volna oda érnünk.

Mikor beléptünk a ház ajtaján, egy számomra még ismeretlen gyerek futott felénk. Ha nem léptem volna egyet hátra talán még nekem is jött volna. Alex nevetett ügyetlenségemen, én pedig csak fejemet rázva indultam meg a nappali felé.

- Austin, Austin, nézd mit kaptam Lizzy-től! Ma este megyünk! – futott hozzám Matty, ahogy meglátott. Kezében két vastagabb, kis téglalap alakú papírt tartott. Azt láttam, hogy valami jegyek lehetnek, de esélyem sem volt elolvasni, mégis hova szóltak, hisz Matty rohant is Alexhez, hogy vele is közölje a jó hírt.

Legjobb barátom felnevetett, mikor meglátta, hogy Matty mit mutogatott, és ekkor biztos voltam benne.

Mi Lizzyvel ugyan azt az ajándékot vettük az öccsének.

- Tőled is kapok valamit? – jött oda hozzám a legkisebb Bradley nagy mosollyal az arcán.

- Matty, ilyet nagyon nem illik! - szólalt meg Lizzy, miközben elment mellettünk és leült a kanapéra. Egy borítékot szorongatott kezében, ami már fel volt bontva, de ő mégis azt szorongatta...

 Tekintetünk találkozott, de csak pár másodpercre, hisz ő egyből inkább a tévét nézte, ahol valami borzalmas mesefilm ment. Ezt ő is észrevette, és hallottam, hogy felsóhajtott egyet. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta, miközben leültem az egyik fotelba. Azonban éreztem, hogy Matty még mindig előttem állt és nézett engem.

- Hát, ami azt illeti, igen. Viszont egyetlen egy gond van vele. – lassan húztam ki zsebemből a két jegyet. Ezután pedig semmit se tudtam mondani, mert Matty egyből kikapta őket a kezemből és odarohant nővéréhez.

- Nézd, nézd! Ez ugyan olyan, mint amit tőled kaptam! – mondta boldogan, miközben odarohant a kanapéhoz. Azonban mikor Lizzy meglátta a két jegyet, teljesen lefagyott. Rám pillantott, én pedig megrántottam a vállam.

- Azt hiszem, hármasban mentek ma este vidámparkba. – mondta vigyorogva Alex.

- De jó, akkor Austin is jön? – kérdezte Matty, miközben szinte csillogott a szeme, annyira örült ennek az egésznek.

- Igen, én is megyek, törpe. – válaszoltam kérdésére, miközben hirtelen álltam fel és felemeltem a földről majd megpörgettem a levegőben. Ő, mint mindig hangosan kacagott, majd mikor a lába újra érintette a talajt, szorosan fogta meg kezemet, hisz elszédült a sok forgásban.